2024. április 14., vasárnap

Privát félÚT Miskolcon III.

 Privát félÚT Komlóstetőn

 


Mató Edina:

A sorozatunk legújabb túrája során Miskolc egy kevésbé ismert zöld övezetében, a komlóstetői erdőben jártunk. Ahogyan az előzőekben is, itt is a túra célja nem csupán a környezet felfedezése volt, hanem hogy megosszuk egymással saját világunkat, emlékeinket és érzéseinket, amit a város kelt életre bennünk.

Komlóstető az '50-es évektől kezdődően épült fel, ahova a gyári dolgozók költöztek be, a közelsége miatt. A Szántó Kovács János utcai családi házak mögötti szakaszon hétvégi házak húzódnak, s két lépés és már a Bükkben is vagyunk.

 


Jártunk Poklos-tetőn, ami az egyik kedvenc helyünk. Sokat gyakoroltam, mire megtanultam kiejteni, de itt egy 25 hektáron elterülő érintetlen lejtősztyepp rét található, amelyet kevesen ismernek. 350 m magasan van, innen az egész város körben látható, Tapolcától az Avason át Bulgárföldig.

 



A Mexikóvölgy felé vezető szakaszon csatlakozott hozzánk egy magát sétáltató kutya (Sprint, vagy Pedro, de lehet hogy Tappancs), így háromra nőtt a kutyakísérőink száma.

Ezt itt Poppy


 

Mexikóvölgyi kőbánya

 

 

A kőbánya látványa furcsa és megfogalmazhatatlan: nem nevezhető szépnek, az emberi természetrombolásra emlékeztet, mégis lenyűgöző science fiction hangulatot áraszt. A Kőbánya egyik legmagasabb pontjáról még az avasi kilátó is látható. A kőbányából Galya-tető felé haladó ösvény végén láttunk meg a fába belenőtt táblát, mely szerint a idegeneknek belépni tilos. Már késő volt.

 



Galyatető szintén egy lejtősztyepp rét, bár kisebb méretű, mint a Poklostetői. Innen a kilátás Miskolc-Tapolca, Kisgyőr irányába szintén csodálatos.

 


Megnéztük még a Szép telket, amit mi neveztünk el annak, de ezzel nem vagyunk egyedül. Sokan járnak oda a panoráma miatt, leülni a rozoga padra, hiába magántulajdon. A legnyugodtabb hely, amit ismerek a városban, feltölt, elkápráztat és mindig arra emlékeztet, hogy a világ talán legszebb helyén élek. :D



(Egy téli kép a Szép telekről, a bájosan rozoga paddal.)

 

 

Visszatérve "A mi kertünkbe" ettünk kolbászt, szalonnát, házi májpástétomot házi kenyérrel, s tervezgettük a folytatást. Lesz még! Gyertek! 

 

 

2024. március 27., szerda

Jubilál a mozi Miskolcon: Filmfesztivál-60 – CineFest-20 - 2024.IV.12!

 Jubilál a mozi Miskolcon: Fimfesztivál-60 – CineFest-20 

Az idén 20 éves CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál jubíleumi programsorozata.
A jubileum alkalmából - a szeptemberi fesztivált megelőző időszakban - olyan eseményeket szervezünk, amelyek visszatekintenek a fesztivál eddigi múltjára, illetve Miskolc "filmfesztiválos" örökségére.
 


→ Mozi Miskolc relikvia- és sztorigyűjtés:

https://utanamsracok.blogspot.com/2024/03/mozimiskolc-gyujtes-mozis-sztorikat-es.html



→ kiállítások

BUHERÁÉK A FILMFESZTIVÁLON
A 60 éves Miskolci Rövidfilm- és TV-fesztivál története 
2024. ápr. 11. – máj. 5.
Az egykori miskolci filmfesztivál – amely 60 éve kezdődött – emlékeiből álló kiállítás.
Helyszín: Sub Rosa Cafe (3525 Miskolc, Széchenyi utca 21.)
 
CineFest 20 éves történetének emlékeiből álló kiállítás
2024. ápr. 12. – máj. 5. A
Helyszín: Művészetek Háza, Galéria
Megnyitó időpont: 16:30


→ kerekasztalok:

2024. ápr. 12. Kerekasztal-beszélgetés:
Meghívott előadók segítségével az egykori rövidfilm és televíziós fesztivál felelevenítése, valamint visszatekintés a CineFest Filmfesztivál 20 évére.Helyszín: Művészetek Háza, Uránia Art Moziterem
Helyszín: Művészetek Háza, Uránia Art Moziterem
 
1. rész: A Miskolci Rövidfilm- és TV-fesztivál 60 éve (17:00)
előadás:
Kapusi Krisztián: Rónai, Juno, Vasas - helyszínek a miskolci filmfesztiválok (1964-1989) történetében
Kerekasztal beszélgetés
Meghívott vendégek: Gulyás Gyula, Duló Károly, Molnár György, Szobolits Béla – filmrendezők, Bán András műkritikus
Moderátor: Kapusi Krisztián, Muszatics Péter
 
2. rész: A CineFest 20 éve (18:00)
Kerekasztal beszélgetés
Moderátor: Bíró Tibor, Madaras Péter

---

2024. ápr. 12. CineGasztro
 
A sorozat első része CineGasztro – Franciaország 2024. április 12-én kerül megrendezésre 17:00-tól
 
A nap programja:
- helyi vendéglátók kitelepülése a miskolci Művészetek Háza előtti téren, fellép Une petite chanson – Egy kis sanzon, élő zenei koncert duó 18:00-tól
- 19:30-tól a Jeanne du Barry – A szerető c. film ingyenes vetítése (helyszín: Miskolc, Művészetek Háza, Béke terem)

---

Bővebben: https://www.facebook.com/events/439033562010652

 


2024. március 6., szerda

Privát félmúlt Miskolcon XXX. – ELOLVASNÁD? DOBJUK ÖSSZE!

FRISS:

MÁR TÖBB MINT 200.000 Ft ÖSSZEGYÚLT! KÖSZÖNJÜK! 

--- 

Várjuk a további támogatást!

---

Kedves barátaink, olvasóink, támogatóink! – a Privát félmúlt Miskolcon sorozat 30. számának nyomdaköltségére gyűjtünk:  350.000 Ft SZÜKSÉGES A KIADÁSHOZ!

Az egyre nehézkesebb financiális háttér miatt egy időre szünetre kényszerül a Privát félmúlt Miskolcon című sorozatunk. Huszonkilenc füzetet adtunk ki eddig, készen van a harmincadik kézirata. Jó lenne kerek számmal várni a jobb időket, feltétlenül meg szeretnénk jelentetni még – egyelőre az utolsónak tűnő – harmincadik PfM füzetet, ehhez kérjük a segítségeteket!



 

Kérünk Mindenkit, aki fontosnak tartja tevékenységünket és bármilyen összeggel támogatni tudja projektünk munkálatainak befejezését, támogasson minket! Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra teheti meg:


 

11103901-19331571-36000001

Észak-Keleti Átjáró Egyesület (közlemény rovat: adomány, PFM-XXX) 

 

 

2024. február 27., kedd

10 év kama! – Labda az erszényben XLIII.

10 év kama! – Kamázás az Erzsébet téren a jubileum alkalmából


 

Minden érdeklődőt várunk március 6-án szerdán du. 4 órára, aki szeretne játszani, vagy kipróbálni a kamázást, vagy akár nézőként! 


Esemény: https://www.facebook.com/events/1060951951847287/?ref=newsfeed 

 

Videó a kamázásról: 


10 éve, március 6-án kamáztunk először) gyerekkorunk óta)! Jövő szerdán újra dobáljuk a labdát...

 

További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.268284110014169&type=3

 

Videó a 2013-2014-es KAMA projektről, a különböző programok között a tíz évvel ezelőtti kamázás képeivel: 



2024. február 23., péntek

Privát félÚT Miskolcon II.

 

Új sorozatot indítottunk! magunknak, magunkról, és hátha érdekel másokat is...

Közös élményünk a város. Emlékeink és érzelmeink most és általunk, az előttünk élők tapasztalataival, ránk hagyott tárgyaival, városával. Adott életkoron túl érdemes lehet előkészíteni a baráti együttléteket. Privát félÚT Miskolcon: valaki közülünk invitál bennünket megmutatni helybéli mikrovilágát, mesél nekünk az utcáiról, esetleg behív az otthonába… 

Privát félÚT Miskolcon. Második fejezet, 2024. január 17.


Darázs Richárd

A Tapelágnál lakom, ahogy mondani szokás, és ahogy én is szoktam. A Testvérvárosok útja 8. alatt húztam le előbb kábé tíz évet (ideális helyszín volt az egyetemi évek alatt), majd – a Berekalja után – újra itt kötöttem ki. Néhány méterrel arrébb költöztem, addig tizenöt, azóta legalább húsz másodpercre a buszmegállótól. Talán ezért is van, hogy nem érzem magam avasinak, nem érzem otthonomnak a lakótelepet, hiszen nem nagyon kell behatolnom a sűrűjébe…

A másik ok: mert zsúfolt, mert nyomasztó és idegen. Én már csak tudom, pár évet éltem a II-es ütemben is, itt kezdtem el az általános iskolát is, pontosabban a valamikori Platán étterem szomszédságában, a valamikor Bokányi Dezső utca 32-ben, a fsz./2. alatt.

 

 

Így tehát mostani sétánk nyitányán a Platán előtt találkoztunk, aminek belsejében sosem jártam, és valószínűleg a környék legtöbb lakója így volt ezzel, mivel nem vált be az éttermekben ebédelő lakótelepi lakosok koncepciója az 1970-80-as években (később játékterem, majd bálásruha-üzlet nyílt a helyén). A néhány száz méterre található Ifjúság étterembe menzára jártunk fel a 42-es suliból, és ide kötődik életem első koncertélménye is, Halász „Jutka” lépett fel itt. A Platán mellé még két hasonló épületet húztak fel, egy ábécét (ma: Coop Platán), és egy zöldségest (jelenleg gyógyszertár); presszót, italboltot nem igazán találtunk annak idején – de persze az élet megoldotta és garázsokban, kisebb-nagyobb fabódékban, butykákban szépen elszaporodtak az avasi lakótelepen (is), a Platánnal szemben pedig egy faépületben nyílt meg a Papucs presszó.

A Platán mögötti játszótérről – ahol a ’80-as években sokat szaladoztunk – készült kép szürkesége letaglózó mai szemmel nézve, és nem csak a fák hiánya miatt, miközben akkor ez nem tűnt feltétlenül nyomasztó látványnak gyerekszemmel.

 

 

Hármas ütem

A Platántól fölfelé tekintve terül el a III-as ütem. Van róla emlékem, mikor még csak bokrok és füves tisztásokat találtunk erre, majd egyre sűrűsödtek az építkezések. Egy rokonom is lakott itt családjával a ’80-as évek elején, két kisgyerekkel, a főbérlővel egy lakásban. Bár éltek itt később – a ’90-es években – is ismerősök, haverok, barátnő (Andika, Vera, Nándi, Edina, Kati), alig-alig jártam arra… Aztán a 2010-es évektől élénkült fel valamelyest számomra ez a környék: Sityu és Ági a függőleges faluval, Krisztián és családja (a Privát félmúlt Miskolcon sorozat és az Avasi Disputa projekt égisze alatt), majd újabban Papp Dénes mint szervező és Sziklai Feri mint újabb szerzőnk révén…

 

Bokányi street

A Bokányi Dezső utcán laktunk pár évet nagynénémnél, akit Zsuzsókának hívtunk. A Hadirokkantótól (Hadirokkantak útjáról) költözött ide, gyerekként – bár az orvosok már lemondtak róla – túlélte a tbc-t, majd varrónő lett, és a lakótelepen egy pezsgő közösségi élet bontakozott ki a másfél szobás lakásában, ami maszek varrodaként, majd később, a ’90-es években pedig egyfajta magányos nők klubjaként is üzemelt.

 


 

Idilli pillanatok ugyanígy kötődnek ide, mint komor vagy éppen érthetetlenül zavaró emlékek, bandázás, foci a játszótéren, hintázás és kőhajigálás, szánkózás, egy osztálytársam Túró Rudiként való becézése-csúfolása, enyelgés szomszédlányokkal, műbunyó (én leszek Nevem Senki, te meg Ördög Iroj), kisgyerekként megszökés (a szomszéd lépcsőház lépcsője alatt megbújva), a felnőttek szilveszteri bulija (később magnókazettáról visszahallgatva), apám pedig nagyritkán feltűnt tartalékos szolgálatából… A felnőttek iróniája a lakótelepről (betondzsungel), hír egy környékbéli trafóház tetején játszó gyerek sokezer voltos balesetéről, szemgyulladás, miután az ívhegesztésben gyönyörködtem az ablakon át, rémtörténet a gyerekeit egy tízemeletes tetejéről ledobáló, majd halálra ítélt férfiről, az iskolaudvar mellett megbilincselt kmk-s csövesek (?), a fényes nappal mattrészegen és egy szál fecskében megjelenő férfiak sztorizása… Apránként felsejlett valami, megmutatta magát az élet a maga brutális valójában. A nyomasztóan túlzsúfolt és kaotikus betondzsungel és a korántsem idillikus valóság, valahogy így lehetne összefoglalni az avasi lakótelep élményét minden korábban említett kellemes emlékek ellenére. 

 

A 42-es

Az I/13-as általános iskolai osztályba jártam, és úgy rémlik, volt még több osztály is az évfolyamunkon. Felváltva jártunk, délelőtt és délután, és minden második héten szombatonként is. Emlékszem Fecsire a napköziből, aki a már az akkor is nagynevű Fecske Csaba (a költő) fiaként verselgetett; egy farkát ledobó, elslisszoló gyíkra a közeli réten; egy ismerős fiúra, akit az anyukája elhívott, így rám bízta a bandáját; a kőkeményre fagyott kabátunkra, ami a csúszkálástól nemcsak jeges, de mocskos is lett, és ha úgy sikerült, hogy beleakadt egy kiálló gyökérbe, el is szakadt; a hógolyóval fejbe dobó „nagyra” (9-10 éves lehetett), aki áldozatát megsajnálva tutujgatni kezdett engem, és végül beismerte, nem is véletlen találat volt, majd az is kiderült, hogy attól még lehet kisdobos, mert hazudott nekem…  

 

Sűrű háló

Az Átjáró az Avason az utóbbi 10 évben: kötetbemutatók és Panelsztori-beszélgetés az Avasi Közösségi Kávézóban; kama-kupák a Máltai Játszótéren és a Jezsuita gimiben; HELYIÉRTÉK online beszélgetések és kötetbemutatók a MÖSZ-ben, kamabemutatók az Avasi Tanodában, a Jezsuban és a Szemerében; a Tér-Kép Egyesület képzésén 2008-ban Bandival, a Thália valamikor pincérével…

Love story: ovis kapcsolat Ágival az Ifjúság mögötti tízemeletesben; bő egy év a Sályin Ritával ’95-96 körül, Edittel albérletek keringője mindhárom ütemen átívelően 2003-tól…

A „kohós” (az akkori kohóipari szakközépiskola diákjai) csapat ’91-92 körül: bulik és tablettás borok Misivel és Istvánnal, koncertek, bálok és Buga Jakab Ádámmal, Zolival és Bodnival…

 

Tapelág

Anno széles panoráma: Pesti út, Tokaj-hegy, a volt szeméttelep és a sínek, a város határa és az agglomeráció, újabban sikátorszerű kavalkád, graffitik, és a vidám szomszédok vihogása a szomszédos sörözőből…

Párszáz méterre gyerekkorom idilli és kevésbé idilli élményeitől sem azt nem érzem, hogy ugyanazon a lakótelepen élnék, sem azt, hogy közöm lenne ily módon a hegyhez. Hazafelé tartva szembesülnöm kell az I-es ütem ormótlan tömbjeivel, de épp hogy a pereméig kell jutnom, hogy feloldódjak lakásom mikrovilágában, például a dolgozószobámban, melyen macskámmal, Cirbolyával osztozom…

 


 

Éles kontraszt mindez. Az Avas peremén lakótelepi identitás nélkül, ugyanakkor az Avas más fertályainak mániákusként – az avasi kilátót több mint tíz éve vettük célba az egyesülettel (Észak-Keleti Átjáró), és lassan az avasi pincesorokon is meglesz a tízes, a sokféle program mellett Avasi Értéktár szerkesztőjeként is működöm, tavaly nyáron a sorozat XIX. számát mutattuk be.

Sétánk utolsó állomásaként a dolgozószobám tárulkozik fel: Átjárós kiadványokkal és nyomatokkal, plakátokkal a falakon, díjakkal és serlegekkel a polcokon...